Miután a kedves olvasó a beköszöntésen túlesett le is írnám első valóban tartalmas bejegyzésemet

A minap rábukkantam egy cikkre, ami igazán tetszett, mivel a korábban a témában hiányos történelmi ismereteimet kiegészítette és kibővítette, épp ezért hálás vagyok a cikk írójának.

A cikk: http://72varmegye.eu/blog/altalanos/Mit_akadalyozott_meg_Trianon

Mint látható tényszerűleg állt hozzá az író a dolgokhoz és részletes adatokkal bővítette ezt a kis történelmi szösszenetet. Ez ugye alapjáraton dícséretes és ártalmatlan...ugye?

Sajnos azt kell mondjam nem lett az ahogy az internetes reakciókat láttam. Furcsa módon a jobboldali revízionista frakciók keltek harcba a cikkel. Hogy miért?

Felfogásuk szerint Trianon annyira szörnyű volt, hogy eleve sértés feltételezni, hogy ennél előfodrulhatott volna rosszabb is és amúgy is, menjen mindenki a búsba, mert én vagyok Erős Pista. Ezzel összefoglaltam az érveiket és a felesleges indulatokat.

Nem kellene ezen a cikken felháborodni, mivel ez egy remek cikk. A Trianoni Béke tragédia volt, de igazat adok az írónak, hogy lehetett volna rosszabb is. Ettől nem lesz pozitív a béke, csak jó fejben tartani, hogy nagyobb tragédiába is torkollhatott volna. Nem attól lesz valaki magyar, hogy azt ordítja teljes torokból, hogy Trianon. Ezt jó lenne már kinőni. Igen, vissza akarjuk kapni a területeket, sőt vissza is fogjuk, de nem úgy, hogy ész nélkül leordítjuk mindenki fejét, aki értelmes cikkeket ír. Sokan mondják, hogy kit érdekelnek a hülye történelmi követelések. Szerintem viszont továbbra is aktuális, ugyanis a románok még nem tettek le arról, hogy a Tiszánál legyen a határ. Moldova például közel áll a bekepelezéshez.

A méltóság megőrzése roppant fontos. Méltósága és tekintélye a legutolsó nincstelen bácsinak is lehet, ha egyenes háttal jár. Egyenes háttal, mert ő őszinte és tiszta úton jár. Nem károsít meg senkit, nem hazudozik szórakozásból és nem szidja vagy okkal, vagy ok nélkül társait. Indok és magyarázat mindig lesz. Nem az a derék dolog, ha addig szidalmazzuk a másikat, amíg az meg nem hajol előttünk, hanem ha szavak nélkül is megemeli a kalapját előttünk.

Ha a Trianont ordító illetők valóban azt szeretnék, hogy a területek és az ott élő magyar testvéreink visszatérjenek, akkor nem a másik illetőt kell gyalázatosan szavakkal illetni, hanem magunkba tekinteni és ott megőrizni magyarságunk. Ha valami nem tetszik, akkor nem kell megnézni, elolvasni, foglalkozni vele. Sajnos manapság nagyon úgy tűnik, hogy a megmaradt területek nagyobb vereséget szenvednek magyarságukban, mint a határon túl elnyomottak. Se a nyelvhasználat ("kúrvázás", "bazdmegelés", hogy csak a sűrűjét emeljem ki), se a másik magyar társunkhoz való hozzáállás nem erősíti a határon túliak vágyát arra, hogy visszatérjenek. Lassan eljutunk oda, hogy a határon túl létrejön az igazi, erős és egységes magyarföld, míg mi csak névben maradunk azok, valójában pedig szánnivaló embercsökevények leszünk, akik vakon és süketen lóbáljuk a történelmi zászlókat, soroljuk a királyaink nevét, szavaljuk a verseket, mert azt hisszük ez a magyarság, nem pedig a testvérünkhöz való viszonyulás. Elárvulnak a magyarok, kik más utat akarnak. Elkomorodnak, mert látják a nép így nem jó. Nem néz már a másik ember szemébe, nem szorítja már a másik kezét. Nem köszön a szépleánynak, nem segít az áldott állapotúnak. Nincs tisztelete az öregnek, nem tisztel a serdülő. Nem dalol már madár, mert lassan fa sem nő sehol, de én még hiszek a reményben. Hiszem, hogy akár pár ember is változtathat. Ismerek jó és becsületes embereket. Ismerek olyan magyarokat, akikben még lángol az ősök tüze. Ők nem fogják feladni soha, ahogy én se. Ha az ország a feje tetejér áll és az ég leesik, akkor is megőrizzük a nép szellemét.

Én ezt tekintem Nagy-Magyarországnak:

 A XV. századi hazánk a Hunyadiak alatt. A Trianon előtti csak jogos terület. Én ezt szeretném visszaállítani.

A kódúsnak rossz az ílte, …

A kódúsnak rossz az ílte,
Óvja meg az Isten tűlle!
Mer nincs se hazája,
Se növekvő családja.
Nincs nékem se egy párnám,
Ahová a fejem hajtnám,
Kíregetek nyárba, tílbe,
Vegyítek hát figyelembe!

Gyula (Békés)